„Dél-Amerika legnagyobb és legkorábbi dinoszauruszai, teljes csontvázak dinófészkek és megkövesedett tojások; a Bakony területén talált őshüllőleletek.;” – olvashatjuk a Patagónia óriásdinói c. nemzetközi vándorkiállítás anyagáról készült ismertetőben.
Nem csodálkozhatunk azon, hogy egy busznyi gyermek kíváncsisággal teli izgalommal indult el a veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskolából a fenti kiállítás megtekintésére.
A Magyar Természettudományi Múzeumban tárlatvezető várt ránk, aki megismertetett bennünket a dinoszauruszok rejtelmes világával. Először a Föld történetének arról az időszakáról láthattunk rajzokat, ábrákat, amikor ezen őslények legkülönbözőbb változatai éltek. Megtudtuk, hogy a kiállításon 14 teljes dinoszaurusz-csontváz látható. A 74-225 millió éves csontvázak között megtalálhatóak Dél-Amerika legnagyobb és legkorábbi dinoszauruszai, életnagyságú csontvázak. Láthattunk kis ebbeket: kutyaméretű növényevőket, s rácsodálkoztunk „Rebbire”, a 17 m hosszú csontvázzal rendelkező növényevőre.
Kiderült, hogy a tudósok a csontok maradványaiból próbálnak következtetni ezeknek az állatoknak az életmódjára és szokásaira. Megtudtuk, hogy a megtalált fogakból következtetnek arra, hogy növény- vagy húsevő volt-e a dinoszaurusz.
A „magyar” őslények között láthattuk az első magyarországi dinoszaurusz-leletet, egy közel négy méter hosszú páncélos növényevőt, de repülő hüllők maradványait is.
Mielőtt befejeztük volna ezt a múzeumi látogatást interaktív játékokat próbálhattunk ki pl. beleülhettünk egy tojásba, nézhettünk a dinók szemével.
Miközben kiléptünk az ajtón, dinóüvöltés búcsúztatott bennünket.
Kirándulásunk második állomása a CAMPONA üzletházban található TROPICARIUM. Itt az állatok és a növények is saját környezetükben érzik magukat. A terráriumokat az ott élő állatok eredeti élőhelyének megfelelő növényekkel rendezték be.
{datsopic id=2330}Egyik ámulatból a másikba estünk, amikor felfedeztük: a kígyókat, madarakat, aligátorokat, rovarokat, békákat, halakat, cápákat, rájákat. A bohóchalak narancsszínű, szertelen fickándozásukkal bennünket is jókedvre derítettek. Elsőszámú kedvenceink közé kerültek a mókás fehérpamacsos selyemmajmok, akik fürgén, ügyesen veszik ki kezünkből a táplálékot, és a fényképezőgép előtt úgy pózolnak, mint az igazi sztárok. Nehéz szívvel vettünk búcsút a rájáktól, akiket nagy igyekezettel próbáltunk megsimogatni.
Útban hazafelé, frissen készített képek segítségével idéztük fel a kirándulás legemlékezetesebb pillanatait.
A kirándulást szervező pedagógusoknak – Erzsi néninek, Gyöngyi néninek és Margit néninek – szeretnénk megköszönni ezt a felejthetetlen délutánt.
Képek a kirándulásról a Galériában megtekinthetők.
{mos_sb_discuss:2}
| < Előző | Következő > |
|---|
